John Sherman "Johnny" Rutherford III
1938.03.12.
Születési hely: Coffeyville, Kansas, USA

Módosított Stock Car autókkal kezdett versenyezni 1959-ben Dallas-ban.
1961 és 1962 között Sprint car versenyzéssel folytatta.
1962-ben mutatkozott be az USAC National Championship-ben. A bajnokság végén csatlakozott b, a Hoosier Hundred, Indiana State Fairgrounds 1 mérföldes Dirt Ovál versenyen. A 45. körben a motor túlmelegedése miatt kiállni kényszerült. A következő három versenyen is rajthoz állt. Pontot szerezni csak Sacramento-ban és Phoenix-ben sikerült.
1963-ban már a teljes szezonban versenyez. Az Indiana State Fairgrounds pályán 2. lesz, az év végén a Phoenix-i versenyen pedig pole-ból indulhat. Első Indianapolis-i versenye váltóhiba miatt ér véget a 43. körben. A bajnoki tabellán a 10. helyre tornássza fel magát. Ebben az évben részt vesz a NASCAR Sprint Cup Daytona 500-as versenyén, ahol a újoncként a 100 mérföldes minősítő versenyt megnyeri.
1964-ben a Bardahl csapat színeiben versenyez. Nem sikerül fényesen az évad. A sok betegséggel küszködő autó miatt sok versenyen kiállni kényszerül. Így a bajnokságban sem tud maradandót nyújtani, visszacsúszik a 21. helyre.
1965-ben csapatot vált. Felemásra sikerül ez a szezon is. Viszont megszerzi első győzelmét az Atlanta-i 250 mérföldes versenyen. A bajnokságban a 12. helyig jut.
1966 nyitó versenyén Phoenix-ben kiesik, majd az Indianapolis 500-as verseny előtt az El Dora Speedway-en rendezett USAC Sprint Car versenyen megsérül, eltörik a bal karja és fejsérülést is szerez. Sérülései miatt kénytelen kihagyni a teljes szezont.
1967-ben már teljesen felépülve visszatér. A Weinberger Home által szponzorált csatnál versenyez. nem sikerül túl jól a visszatérés. Öt versenyen tud csak pontot szerezni. Az év végén 24. lesz.
1968, a szezon elején sokszor kiesik. A bajnokság utolsó harmadában jobb eredményeket hoz. De így is csak összetett 19. hely jut neki.
1969-ben előrelép a 11. helyre. A szezonban négy Top 5 helyezést ér el.
1970-ben is a középmezőnyben foglal helyet. A Michigan 200 mérföldes versenyen, a 3.helyen intik le. A bajnokságban pedig 12. lett.
1971-es szezonban ismét hátrébb csúszik, egészen a 19. helyig.
1972 első felében egyetlen versenyen sem ér célba. A szezon második fele viszont jól sikerül, hiszen öt Top 10-es helyezést produkál. Pocono-ban 2., az Augusztusi Milwaukee versenyen pedig 3. helyen ér célba. A bajnokságban eddigi legjobb eredményét hozza az összetett 7. hellyel.
1973-ra a Gulf-McLaren csapathoz szerződik. Kiváló döntésnek bizonyult. Két győzelmet (Ontario Heat 2, MIS 3.) és két pole-t (Indianapolis, Ontario Heat 2) szerez. Indianapolis-ban pole-ból indulva a 124. körben eső miatt megszakított versenyen a 9. helyen intik le. A bajnoki címért folyó versenyben az előkelő 3. helyet szerzi meg.
1974-ben folytatódik sikersorozata a McLaren csapattal. A szezon nyitóversenyén Ontario-ban pole-ból indulva nyer. Folyamatosan a Top 10-ben végez. Az évad során négy versenyen intik le az első helyen, Ontario, Indianapolis, Milwaukee és Pocono. Az Indy500 győzelme komoly eredmény, hiszen a 25. rajthelyről indulva nyeri a versenyt. A kiegyensúlyozott szezon végén Bobby Unser mögött a 2. lett.
1975-ös évadban is a bajnoki címért harcol a Gatorade/McLaren autóval. A hét győzelmet szerző A.J. Foyt-ot nem sikerül legyőznie, így ismét a 2. lesz a bajnokságban.
1976-ban három győzelmet is szerez, Trenton, Indianapolis és Texas. Indianapolis-ban pole-ból indulva hozza be az autót az első helyre, megszerezve 2. Indy500 győzelmét. Nagyon szoros versenyben kerekedik felül Gordon Johncock, mindössze 20 ponttal (G.J 4240 pont, J.R. 4220 pont) Rutherford felett. Sorozatban a harmadik 2. helye a bajnokságban.
1977-es szezon első négy versenyét pole-ból kezdi, de nyerni csak Phoenix-ben tud. Ezen kívül még három versenyt nyer (Milwaukee 1., Texas és Milwaukee 2.). Négy versenyen nem tud pontot szerezni. A bajnoki tabellán visszacsúszik a 3. helyre.
1978 picit szerényebbre sikerült, csak Michigan-ben és Phoenix-ben tud nyerni. A bajnokságban a 4. helyen zár.
1979-ben ismét a 4. helyen végez. Szoros csatában Gordon Johncock-al szemben csúszik le a 3. helyről. A szezon elején mindkét Atlanta-i versenyt nyeri. A bajnokság többi versenyén már nem tudja győzni.
1980, elhagyja a McLaren csapatot és átmegy a Pennzoil/Chaparral csapathoz. A csapatváltás meghozza számára a várt sikert. Öt győzelmet szerezve megszerzi első bajnoki címét. Indianapolis-ban begyűjti 3. első helyét, ismét pole-ból indulva nyer.
1981 jól indul, Phoenix-i versenyen elsőként intik le. A szezon többi része viszont felemásra sikerült. Az év végén 5. lett.
1982-ben folytatódik a mélyrepülés, rendre a mezőny második felében végez. Egy 3. helyet tud szerezni, a Riverside-i versenyen. A 12. helyet tudja csak megszerezni a bajnokságban.
1983-ban a Sea Bay Boats csapatnál versenyez, de nem a teljes szezonban. Minden versenyen kiállni kényszerül, ezért pont nélkül zárja a szezont.
1984 sem teljes szezonja. Pontokat tud szerezni, bár az elért 20 pontja elég szerény termés.
1985-ben ismét a teljes szezonban részt vesz. A szezon során hatszor esik ki baleset miatt. Ismét kevés versenyen tud pontot érő helyen befutni. Bár Sanair-ben győz, de így is csak a 12. helyre elég pontot gyűjt.
1986 is közepes szezon. Az összetett 11. helyét szerzi meg, egy győzelmet szerezve a Michigan-i versenyen.
1987-ben rendre a mezőny végén intik le. Rá is nyomja bélyegét a szezonjára, hiszen 18. helyen zár.
1988-ban már csak Indianapolis-i és Michigan-i versenyeken indult. Ekkor már elemzőként dolgozott az NBC, a CBS és az ESPN csatornáknál.
1989-ben visszatér négy versenyre, de csak 3 pontot tud szerezni.
1990 és 1992-ben nevez az Indy500-ra, de nem tudja kvalifikálni magát.
1994-ben még A.J. Foyt nevezi a Copenhagen által szponzorált #14-es versenygépével, de közben úgy döntött, hogy visszavonul és nem vesz részt a teszteken sem.
1996-ban az IRL-nél töltött be tisztséget. De dolgozott mint driver coach és 2016-ig Ő vezette a Pace car-t.
2006-ban az Amelia Island Concours d'Elegance tiszteletbeli elnöke volt.
Visszatért a festészethez. Már fiatal korában az iskolai éveiben mutatkozott meg rajzolási és festészeti tehetsége.



1963 és 1988 között 35 alkalommal indul a NASCAR Winston Cup-ban.
Ötször (1975, 1977, 1978, 1980 és 1984) vett részt az IROC versenyein.

Bajnok: 1980
Indianapolis 500 győztes: 1974, 1976, 1980

Rajtok: 314
Győzelem: 27
Pole: 23
Pontok: 37503

Címei:
1987, Indianapolis Motor Speedway Hall of Fame
1993, Motorsports Hall of Fame of America
1995, National Sprint Car Hall of Fame
1996, International Motorsports Hall of Fame