Az első amerikai autóversenyt 1895-ben a a Hálaadás napján, európai mintára rendezték meg a Chicago Times-Herald egy 135 km-es szakaszon. A rossz időjárási viszonyok miatt 86 km-re rövidítették a távot. Az első helyezett autó 9 km/órás sebességgel haladva nyerte meg a versenyt.
Az első versenyeket 1902-től szervezték az American Automobile Association (AAA) keretein belül, bár ezek az évek még nagyon a kezdetek jegyében teltek.
Egy New York-i sportember, William K. Vanderbilt egy trófeát alapított, amelynek elnyeréséért 1904 és 1916 között (1907 kivételével) rendeztek versenyeket Long Islanden, 450 km és 482 km között változó távokon. Ezt követően a versenyt 1916-os megszûnéséig Savannah-ban (Georgia állam), Milwaukee-ban, Santa Monicában (California) és San Franciscóban tartották. Később, 1936-ban és 1937-ben a Vanderbilt Cup versenyeket a Roosevelt Raceway-en (Long Island, New York állam) futották le.

Az AAA által szervezett első hivatalos szezon 1916-ban volt. A későbbiekben két AAA hivatalnok, Arthur Means és Val Haresnape átírták a sorozat történelmét a '20-as évek végén. Később Russell Catlin is csatlakozott az IndyCar történelmének megírásához. Jelenleg az elfogadott első hivatalos bajnoki szezon az 1909-es. Az AAA egészen 1955-ig szervezte a bajnoki évadokat.

Az elsõ hivatalos bajnok George Robertson lett, aki Simplex és Locomobile versenygépekkel teljesítette a szezon versenyeit.



1910-es évek:
A bajnokságba 1911-től az Indianapolis 500 verseny is beleszámított. Amerika leghíresebb versenye az Indianapolis 500, 1911-ben került először megrendezésre. Az évek során a világ egyik legnagyobb versenyévé nõtte ki magát.
1911 és 1912-ben öt soros rajtal indították a mezőnyt. 1913-ban négy soros rajttal indultak, majd 1920 után három sorosra változott a repülő rajtos start. Az első versenyen egy nagyon érdekes fejlesztés került a versenyt végül is megnyerő Marmon "Wasp" versenygépre. Felszereltek egy visszapillantó tükröt, hogy a versenyző a versenyző társak helyzetét láthassa, bár sokat nem láthatott a tükör gyenge minõsége miatt, de így nem kellett versenyszerelõt is beültetni az autóba. Ugyanis a korai versenyeken a sofőr mellet egy szerelő is helyet kapott.



A versenyek távja a 100 mérföldtől az 500 mérföldig volt behatárolható. Ebben az évtizedben 1915-ben rendezték a legtöbb versenyt, szám szerint 27-et.
A versenypályákat ekkor kiváló versenyzõk uralták, Ray Harroun, a háromszoros bajnok Earl Cooper, Louis Chevrolet, a legendás Barney Oldfield, Dario Resta vagy Ralph Mulford. De ez a lista még folytatható lenne.
Ezekben az években a versenyzõk a Vanderbilt vagy éppen az Astor kupért küzdhettek meg, néha igazán barátságtalan körülmények között. A pályák vagy sima földes road vagy oválok voltak. Indianapolis-ban akkor a pálya téglákkal volt burkolva, innen kapta a "téglagyár" nevet is. Sok ovál pályát építettek ekkoriban, mint pl. Sheepshead Bay, Milwaukee, vagy éppen Ascot. Ezeket a pályák teljesen fa szerkezetûek voltak, még a pálya felülete is léc borítást kapott, döntött kanyarokkal. A versenyben lévõ márkák között volt Mercedes, Fiat, Peugeot, Duesenberg, Marmon, Delage és Sunbeam is. De ez nem a teljes paletta.



1920-as évek:
1920-ban egy Gaston Chevrolet (Louis Chevrolet bátyja) öregbítette a bajnoki címével a Chevrolet család hírnevét. Az évtized további szezonjaiban két bajnoki címmel büszkélkedhetett Jimmy Murphy, Peter DePaolo és Louis Meyer, de mindhárman begyûjtötték az Indianapolis 500-as győzelmi trófeát is.
A "20-s évek elején még a Frontenac és a Duesenberg autók domináltak. De 1925 után a Miller versenyautók vették át a vezető szerepet .



1930-as évek:
Nagyon kiegyenlített szezonok lehettek, hiszen csak egy versenyzőnek, Wilbur Show-nak sikerült 2 bajnoki címig jutnia. És az Indianapoli 500 versenyen is sikerült két győzelmet szereznie 1937 és 1939-ben, majd a 1940 újra az ő éve volt az Indy500-on. Két Indy 500 trófeáig jutott el Louis Meyer is. Így 1928, 1933 és 1936 után már a háromszoros Indy500 bajnoknak nevezheti magát.
Európai versenyzők is szerencsét próbáltak, akik méltán a sportág nagyjai közé tartoznak, a német Bernd Rosemeyer az olasz Nino Farina.
Versenyautók között továbbra is a Miller gyár dominált mint csapat, de csapatokat is elláttak motorral.



Az 1940-es bajnokságok egyik nagy alakja Ted Horn volt.
Ted Horn 1935-1941(1942-1945 között a II. Világháború miatt nem rendeztek versenyeket) majd 1946-1948 között versenyzett, ezalatt három bajnoki címet(1946,1947,1948) szerzett, de szinte minden szezon végén az első három hely valamelyikén végzett.
De számos Indy500 győztessel is találkozhatunk mint AAA National Championship bajnok. Csak egy pár név: Johhny Parsons, Mauri Rose, Wilbur Show és Rex Mays.



Az 1950-es évek:
Az 1949-ben balesetben elhunyt Rex Mays emlékére 1950-től megrendezik a Rex Mays Classic(Milwaukee Mile) versenyt.
A legsikeresebb versenyzőnek Jimmy Bryan számít a 3 bajnoki címével, de Tony Bettenhausen is kiváló szezonokat tudhat maga mögött.
Ma már legendává vált vagy éppen versenyzői dinasztiát alapító versenyzőket láthattak a nézők. A.J. Foyt, Tony Bettenhausen, mindketten a későbbi USAC illetve a CART meghatározó alakjai lettek.
Az Indianapolis 500 megmérettetésen Bill Vukovich 1953 után 1954-ben meg tudta védeni a megszerzett trófeát, Kurtis Kraft - Offenhauser versenygépével.
1956-tól az USAC (United States Auto Club) felügyelte a versenyeket, és USAC National Championship néven fut tovább a bajnokság.
A csapatoknak az Offenhauser cég biztosította az erőforrásokat. Legsikeresebben talán a Kurtis Kraft autók alkalmazkodtak az Offy motorokhoz.



A "60-as évek legsikeresebb versenyzője egyértelműen A.J. Foyt a maga 5 bajnoki címével(1960,1961,1963,1964 és 1967). A nyomában nem kisebb egyéniség mint Mario Andretti volt, 3 bajnoki trófeával(1965,1966 és1969).
Mellettük csak Bobby Unser és Roger Ward tudott bajnok lenni. A.J. Foyt a bajnoki címek mellé még három Indy500 trófeát is eltett a vitrinjébe. Érdekességként megemlítendő az 1965-ös Indy500. A győzelmet az európábol átruccant Lotus-Ford csapat vitte el egy fantasztikus versenyzővel, Jim Clark-al. 1966 ismét egy európai versenyző éve volt Indianapolisban. Graham Hill egy Lola kormányánál győzedelmeskedett.
Ezen időszakban több versenyt is versenyzők emlékének ajánlva futottak, Jimmy Bryan Memorial(Phoenix), Tony Bettenhausen Memorial(Springfield, Milwaukee), Ted Horn Memorial(DuQuoin) és Bobby Ball Memorial(Phoenix).



1970-1979:
Kiváló szezonok és kiváló versenyzők! Az amerikai autósport aranykora.
A.J. Foyt, Rick Mears, Al és Bobby Unser, Joe Leonard, Johnny Rutherford, Mario Andretti, Bill Vukovich Jr.. Még fel lehetne sorolni sok jobbnál jobb versenyzőt.
A szezonok nagy részét ovál pályákon teljesítik. Több pályán az évad során két versenyt is rendeznek(pl.: Milwaukee vagy Phoenix).
1979 egy újabb változás éve. A sorozat neve ismét megváltozik, kilép az USAC kereteiből, és mint CART (Championship Auto Racing Teams) folytatja életét a versenysorozat.
De emellett még az USAC sorozat ugyanúgy megmarad, és az Indy500-at is az USAC rendezheti meg. Az USAC versenyei beleszámítanak a CART bajnokságba is(nagyrészt ugyanazok a versenyek). 1985-től már csak az Indianapolis 500 tartozik az USAC-hoz. Ettől függetlenül külön bajnokot hirdetnek ki a szezonok végén.
A két bajnokság 1995-ig fut egymás mellett párhuzamosan.
Roger Penske saját kasztnit kezd gyártani csapat részére. Ezen kasztnikat hajlandó eladni csapatoknak. A motorgyártóknál az Offy mellé belépett a Ford és a Chevy.



1980-as évek:
Ezen évtizedben folytatódik az amerikai open-wheel csillogása. Igazi sztárparádé.
Roger Penske csapata a Penske Racing könyvelheti el a legnagyobb sikereket, hiszen öt bajnoki címet(1981,1982,1983,1985 és 1988) és ugyancsak 5 Indy500 győzelmet(1981,1984,1985,1987 és 1988) zsebeltek be 1980 és 1989 között. A csapat legsikeresebb versenyzője Rick Mears.
1983 egy új sikercsapat születése a Newman-Haas Racing-é. Tulajdonosok Paul Newman (Oscar-díjas színész, rendező) és Carl Haas. Versenyzőnek nem kisebb egyéniséget, mint Mario Andretti-t szerződtetik. Erős csapat és kiváló versenyző, ezáltal a siker is biztosítva. 1984-ben bajnoki címet szereznek. A CART és ChampCar egyik meghatározó csapata lesz.
Egy újabb versenyző és későbbi csapattulajdonos is leteszi névjegyét. Bobby Rahal 1982-es szezonban a Rookie of the Year. Majd 1986 és 1987-ben elhódítja a bajnoki trófeát is.
Emerson Fittipaldi is versenyzésre jelentkezik, majd 1989-ben bajnokságot és Indy500-at nyer. Az Andretti család több versenyzőt is ad a sorozatnak. Mario Andretti és a fiai Michael és John Andretti.
Az Unser család Al Unser és Al Unser Jr. személyében van jelen. Lassan láthatjuk a versenyzői dinasztiák kialakulását.


Rick Mears, AJ Foyt, Al Unser Sr. és Johnny Rutherford

1990-1999:
Édesapja nyomdokaiba lépve Michael Andretti is feliratkozik a bajnokok listájára a Newman/Hass Racing szineiben. 1993-ban A Forma-1-es világbajnok Nigel Mansell kipróbálja magát és rögtön a bajnoki címet is bezsebeli.
Al Unser Jr. két bajnoki trófeát(1990, 1994) szerez ugyanúgy mint édesapja Al Unser (1983,1985).
A jól induló szezonok után, 1996-ban az amerikai open-wheel legnagyobb törése következik be, ami több mint 10 évre szétszakítja a sorozatot.
Tony George vezényletével létrejön az IRL(Indy Racing League). Innentől kezdve az Indianapolis 500-on csak az IRL vehet részt. Erre válaszként a CART vezetősége létrehozta a saját 500-as versenyét, a US500-at, a Michigan International Speedway-i oválon. A csapatok egy része átpakol az új sorozatba. A többiek a CART bajnokságban folytatják a versenyzést.
A CART sorozatban az évtized hátralévő részében a Target Chip Ganassi Racing teheti polcra a bajnoki trófeákat.
1999 a CART fekete éve. Életét veszti a Fontana-i oválon Greg Moore(csak 24 éves volt), és az egyik legnagyobb tehetség. A sorozat vezetősége visszavonja Greg #99-es rajtszámát, majd létrehozzák a Greg Moore Legacy Award-ot amelyet évente ítélnek oda az arra érdemes versenyzőnek.
Kiváló tehetségek és bajnokok sora versenyez ezekben az években Bobby Rahal és Michael Andretti mellett leteszi névjegyét a Formula-1-es világbajnok Nigel mansell is, aki az 1993-as szezon bajnoka lett. de mellette még megemlíthejük Jacques Villeneuve-öt is, aki igaz csak két szezont töltött el a sorozatban, de bajnoki címet szerzett és megnyerte az Indy500-at is, majd 1997-be a Formula-1-et is.



Az ezredfordulótól egy kicsit enyhül a két bajnokság közötti feszültség. Így 2000-ben az indy500-on a CART csapatai is részt vehetnek. Az 500 mérföld végén a Target Chip Ganassi csapatot Juan-Pablo Montoyával a kormánynál inti le elsőnek a kockás zászló.
Az IRL még több csapatot csalogat át magához (Team Penske, Target Chip Ganassi Racing).
2003 a nagy változások éve. Megváltozik a sorozat neve, Champ Car World Series-re. Kiszáll a Honda és a Toyota. Egy motoszállító marad a Ford-Cosworth. Az erőforrás 2,6 literes V8-as turbó.
A Formula 3000-es bajnok Sebastien Bourdais bemutatkozik és a Rookie of the Year címet elhódítja. A következő években megállíthatalan. zsinórban 4 bajnoki címet szerez (2004,2005,2006 és 2007) a Newman-Haas Racing-el. A ChampCar 2003-ba Németországban és az angliai Brands Hatch-en rendez versenyt. 2007-ben európában Zolder és Assen a két versenyhelyszín.
2007 az utolsó éve a szériának. A következő évben a két sorozat, ChampCar és IRL újraegyesül 2008-ban és IndyCar Series néven folytatják tovább. Átveszik az IRL-ben használt Dallara-Honda autókat, ami pici nehézséget okoz a volt ChampCar csapatoknak.
De mára ez a nehézség eltünt. Számos kiváló versenyző erősíti a bajnokságot,mint pl.: Graham Rahal (Bobby Rahal fia), Justin Wilson, Will Power, Dario Franchitti, Tony Kanaan, Ryan Hunter-Reay és még sokan mások.
Hatalmas veszteség éri a sorozatot, Paul Newman 2008 szeptember 16.-án hosszantaró betegség után elhunyt. Csapata továbbra is megtartja nevét, hogy kimutassák tiszteletüket a kiváló szinész és sportember iránt.
Az újraegyesülés után Roger Penske és Chip Ganassi csapata a két legerősebb, de bajnokságokat csak a Ganassi csapat tud nyerni Scott Dixon (2008) és Dario Franchitti (2009,2010) párossal.
A következõ évek is a Pnske és a Ganassi csapat rivalizásról szólnak. Az amerikai autóversenyzés egén új csilélagok is megjelentek, mint a már kétszeres bajnok Josef Newgarden, James Hinchcliffe, és ne feledjük a 2018-as szezonban bemutatkozó kanadai Robert Wickens-t se. wickne kiváló szezonjának egy szörnyû baleset vetett véget a Pocono- pályán. A legújabb csallag pedig az ugyancsak volt kiváló versenyzõ és jelenlegi csapattulajdonos Bryan Herta fia, Colton. Aki az utóbbi idõk egyik legkiválóbb szezont futó újonca lett két gyõzelemmel és három pole pozícióval. Az Indianapolis 500 mérföldes versenyeken ismét a Team Penske a legsikeresebb (2001,2002,2003,2006,2009).




2012-től új motor és karosszéria formula lép érvénybe!