Mel Kenyon
1933.04.15.

Születési hely: Lacon, Illinois, USA

Elő találkozása az autóversenyzéssel 13 éves korában történt.
A versenyzői karrierjét 1954-ben, 21 évesen kezdte egy 1937-es Chevy Coupe-val.
1955-től módosított Stock Car autókkal versenyzett.
1958-tól áttért a Midget Car versenyzésre. 1962-ben futotta első bajnoki évadját a NASCAR keretein belül a Floridai Midget Car sorozatban. Majd áttért az USAC National Midget bajnokságba, ahol az 5. helyen végzett.
1963-ban már az összetett 2. helyet szerzi meg. Ebben az évben indul először az USAC National bajnokságban, két versenyen, Trenton-ban és Phoenix-ben.
1964-ben pedig bajnokként zárja a szezont az USAC National Midget bajnokságban. Az USAC Nemzeti bajnokságban ekkor öt versenyen vesz részt. Legjobb helyezése a Júniusi Milwaukee versenyen elért 5. hely.
1965-ben a Federal Engineering csapattal nevez az Indianapolis 500-as versenyre, de nem tudja kvalifikálni magát. Részt vesz a Langhorne-i versenyen, ahol súlyos balesetet szenved. Az autójának motorja felrobban, ezért elveszti az autó felett az uralmát és falhoz csapódik és elveszti eszméletét. A mögötte érkező két versenyző, Jim Hurtubise és Ralph Liguori az olajos pályán megcsúszva belecsapódik Mel autójának üzemanyag tartályába. Kenyon súlyos égési sérüléseket szenved, és elveszítette szinte az összes újját, a bal kezén. Mel testvére, Don, és apjuk, Everett tervezett egy speciális gumi kesztyűt, amely pontosan illeszkedett Mel kezéhez, és ezt akasztotta be a kormánykerékbe.
1966-ban, 11 hónap után visszatér a versenypályákra. A Nemzeti Midget bajnokságban 12 első és második helyet szerez. Indianapolis-ban kvalifikálja magát a Gerhardt csapattal, és az 5. helyen ér célba. Ezután indul még a Milwaukee, Trenton és Phoenix-i versenyeken is.
1967-ben a National Midget bajnokság 49 versenyéből 17-et megnyer. Folytatja open-wheel karrierjét is. Kilenc versenyen indul. Trenton-i versenyen az 5. helyet szerzi meg. Az 1968-as USAC bajnokságban a 9. helyen végez. Győznie nem sikerül, de Indianapolis-ban és Phoenix-ben 3. helyen intik le. Megnyeri a National Midget bajnokságot.
1969-ben ismét kevés versenyen indul. Az Indy500-as versenyen 4. helyen zár. A Júniusi és az Augusztusi Milwaukee versenyeken nem tud elérni komoly eredményt.
1970-es USAC bajnokságban öt versenyen indul, ebbő négy Top 10 helyezést szerez.
Az 1971-es évadban egy 12. helyet tud csak produkálni öt versenyen.
1972-ben a Gilmore Racing-hez szerződik. Michigan 200-as versenyen 3. lett. Érdekesség hogy a verseny végére kifogy az üzemanyaga, de még így is megtartotta a 3. helyét két kör hátrányban. Kevésszer ér célba pontszerző helyen. Tíz versenyből ötször kényszerül kiállni műszaki hiba miatt.
1973, Indianapolis-ban ismét a 4. helyet szerzi meg az Atlanta Falcons által szponzorált Eagle-Offy versenyautóval. A versenyeken rendre a 10. hely környékén intik le. Mivel ekkor sem versenyez teljes szezont így csak a bajnokság 19. helyére rangsorolják.
1974-től főleg Indianapolis-ban próbál indulni. De nem koronázza siker próbálkozásait. 1978-ban végleg kiszáll az USAC open-wheel bajnokságából, ahol 60 versenyen állt rajthoz.
Viszont folytatja a Midget Car versenyzést. 1984-re a Midget versenyeken megszerzi 100. győzelmet.
1985-ben ismét National Midget bajnok.
1988-ban visszavonul.
Elindult 1993-ban az Indianapolis Speedrome versenyen, amit megnyert 60 évesen.
1963-ban és 1975-ben megnyeri a nagy hirű Turkey Night Grand Prix-t.
1963-tól 1988-ig tartó Midget Car karrierje során 111 győzelmet szerez.
A sikeres Midget Car karrierje miatt kiérdemli a "King of the Midgets" és "Miraculous Mel" beceneveket.

Rajtok: 60
Győzelmek: -
Pole: -
Pontok: 5505

Címei:
1984, National Midget Auto Racing Hall of Fame
2003, Motorsports Hall of Fame of America
2003, International Motorsports Hall of Fame