Eylard Theodore "Ted" Horn
1910.02.27. - 1948.10.10.

Születési hely: Cincinnati, Ohio, USA

15 évesen a Los Angeles Times-nál vállalt munkát.
Érdekes történet indítja el versenyzői karrierjét.
Munkába menet, gyorshajtásért lefülelik. A rendőr egy különleges büntetést szabott ki számára. El kellett mennie a San Jose-i versenypályára, és keresnie egy versenyautó tulajdonost, aki megengedte neki, hogy kipróbálhassa magát.
Ezután visszakapta a lefoglalt autóját. Ettol fogva lett egy új szenvedélye, az autóversenyzés.
Elso versenyét a Legion Ascott Speedway-en futotta, bár az elején nagyon lassú volt. Sokat kellett tanulnai, amiben a versenyzőtárai segítettek neki. Egyik versenyen komoly balesetet szenvedett, lábát törte és égési sérüléseket is szerzett.
Majd szülei kérésére letett az autóversenyzésről. De az autóversenyzés iránt érzett szenvedélye felül kerekedett, és három év múltán ismét a versenypályán találta magát.
Folyamatosan fejlődött és egyre tapasztaltabb, gyorsabb lett.
A '30-as évek válsága miatt nagyon kevés versenyeket rendeznek az AAA által kiírt Nemzeti Bajnokságban.
1933-ban egyik (nem bajnoki) versenyen az Indy500 győztes és a későbbi bajnok Louis Meyer-t is megszorongatta az első helyért vívott csatában. A verseny után Louis Meyer elismerően szólt a fiatal Ted Horn-ról.
1934-ben egy Duesenberg volánja mögött szeretett volna indulni a híres Indianapolis 500 mérföldes versenyen, de nem sikerült kvalifikálnia magát.
1935-ben Miller-Ford autóval indul az Indy 500-on, de a kormánymü hibája miatt feladni kényszerül a versenyt a 145. körben.
St. Paul-ban is indulna, de nem tudja kvalifikálni magát.
1936-ban Harry Hartz Wetteroth-Miller autójával a 2. helyen fejezi be az Indy500-at. A következo három versenyből csak a Westbury-i versenyen tud elindulni. A 45. körben beáll a pit-be, de onnan már nem tud visszajönni a pályára. Az autója lefullad és ez a versenyének a végét is jelenti.
A bajnokságban az Indianapolis-ban elért 2. helyért kapott 450 pont biztosítja neki az összetett 3. helyet.
1937-ben folytatja sikeres szereplését Indianapolis-ban a Harry Hartz csapattal. A 32. rajthelyről indulva, fantasztikus versenyzést produkálva a 3. helyen intik le.
A Syracuse-i dirt ovál pályán a 6. helyen ért célba. Ezen a versenyen már saját autójával indult, Horn-Miller néven. A három versenyes szezont a 2. helyen fejezi be. A bajnokságot Wilbur Shaw nyerte.
1938-ban két versenyes szezon várja a csapatokat és versenyzőket, Indianapolis és Syracuse. Mindkét versenyt a 4. helyen fejezi be. Indanapolis-ban a Boyle csapattal indul, majd a Syracuse-i versenyre már saját csapatával a Ted Horn Engineering-el jelentkezik.
A bajnokságban a 4. helyen zár.
1939 sem bovelkedik a versenyek számában. Két Top 5 helyezése a bajnoki 3. helyet jeleni számára.
1940-ben az Indianapolis-i 4. és a Syracuse-i 6. hellyel a bajnokság 4. helyét szerzi meg.
1941-ben csak Indianapolis 500-as versenyen indul a bajnokságban. A 3. helyen intik le, ezzel megszerzi a bajnokság 2. helyét, Rex Mays mögött.
A II. Világháború miatt 1946-ig nem rendezik meg a bajnokságot.
1946-ban újraszervezodik az AAA National Championship. Ekkortól kezdődik az igazán sikeres időszaka. Fred A. Peters autójával vág neki a szezonnak. Hatalmas fölénnyel nyeri az első bajnoki címét. Nyerni nem tud a szezon során, viszont minden versenyen a Top 5-ben fejezte be a versenyeket.
1947-ben tíz versenyre nevez be csapatával, egyedül csak az augusztusban rendezett Milwaukee 100 versenyre nem tudja kvalifikálni magát. Kilenc versenyen nyolc Top 5 helyezést ér el, ebbol háromszor győz (Bainbridge, Milwaukee 3. és Arlington).
Indianapolis-ban az elso helyről rajtolhatott, a verseny végén a 3. helyen fut be. A bajnokságban Bill Holland-et utasítja a második helyre, megszerezve így második bajnoki címét.
1948-ban ismét bajnokjelöltként vág neki a szezonnak. Arlington-ban és Springfield-ben gyoz, összesen hét pódiumos helyezést szerez. A bajnoki címért folyó versenyben megállíthatatlan.
Az évad utolsó versenyére DuQuoin-ba már a harmadik bajnoki címével a zsebében érkezik. A 4. rajthelyről vág neki a versenynek. A 2. körben balesetet szenved és röviddel a kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe.
Korának egyik legkiemelkedőbb versenyzoje volt. Sorozatban szerzett három bajnoki címe rekordnak számított. Az Indianapolis 500 mérföldes verseny trófeája nem adatott meg neki.
Halála után, 1951-to egészen az 1962-es szezonig a DuQuoin-i versenyt, Ted Horn Memorial versenyként rendezték meg.

Bajnok: 1946, 1947, 1948
Indianapolis 500 győzelem: -

Rajtok: 40
Győzelmek: 5
Pole: 4
Pontok: 9005

címei:
1991, National Sprint Car Hall of Fame
1993, Motorsports Hall of Fame of America