Carl Marchese az innovatív mérnök, autóversenyző, csattulajdonos és promóter.

Carl Marchese
1905.11.17 – 1984.06.26

A család az olaszországi Szicíliai St. Agatha településről származott.
Hatan voltak testvérek, Joseph, Tom, Tony, Anna, Carl és Salvatore (Tudy).
Carl a bátyjával, Tom-mal együtt szerelőként kezdett dolgozni a Holmes Motor Company-nál, mielőtt belevágtak volna a Midget Car versenyautók építésébe. Carl elsőre a versenyzést választotta, annak ellenére, hogy mindössze tizenhét éves volt, mielőtt létrehozták a gyártó cégüket. Tom Marchese később, 1929 és 1968 között mint verseny promóter is dolgozott. És a Wisconsin State Fair Park igazgatói székét is megkapta.
Carl a későbbiekben egy innovatív mérnök és mechanikai szakember lett, aki tökéletesre fejlesztette az autóversenyzés technikáit.
Carl Marchese és testvére Tudy, pilótaként uralták az autóversenyzést Wisconsinban. Csapattulajdonosként és versenyhivatalnokként is maradandó hatással volt a sportra. Számos állami futamot nyertek Wisconsin-ban.
Mint Midget Car csapattulajdonos és az autó tervezőjeként számos újítást tulajdonítottak neki, köztük a csővázat és a kompresszoros motort. Marchese volt a Wisconsin Racing Association első elnöke is.
Carl az 1929-es nagy baleset után felhagyott a versenyzéssel. Ezután már csak a tervező asztalnál és a műhelyben dolgozott az autóin.

Az AAA évek:
1929-ben nevezett a 17. Indianapolis 500 mérföldes versenyre, egy saját maga által felkészített Miller 92 SC (Supercharger) autóval. A 25 rajtpozíciót szerezte meg, de a versenyt a 4. helyen fejezte be, a kor sztárjait utasítva maga mögé.
Ez volt az egyetlen AAA versenye karriere során.
A következő évekbe továbbra is a Midget versenyzés volt a fő tevékenysége. Carl tervezte, míg Tudy vezette csapatuk autóit.
Az AAA Nemzeti bajnokságban 1938-ban vesz részt újból az Indianapolis 500-as versenyen. De ekkor már csak mint csapatfőnök. Az autó az általuk készített kasztniba épített Miller motoros gép volt. Az Marchese Special-t ekkor Harry McQuinn vezette, a tartalékversenyző pedig Tony Willman volt. A versenyt a hetedik helyen zárták.
A következő évben is nevezték az autót, de nem kvalifikáltak, mivel nem volt nevezve versenyzője a csapatnak.
1940-ben ismét csak az Indy500-ra nevezték a #45-ös Marchese Special-t. A pilóta páros a Harry MacQuinn és Tony Willman duó volt. A kvalifikáción buktak el ismételten.
1941-ben Paul Russo-t ültették az autójukba és Louis Durant volt a tartalék. A Russo, Durant páros a 9. helyen hozta be az autót.
1946-ban a Tony Bettenhausen által kvalifikált autó nevezését visszavonták a versenytől.
1947-ben négy verseny erejéig vett részt a csapat a szezonban. Három Milwaukee (hazai) versenyükön kétszer a Top 10-ben végeztek és egyszer kiestek, Myron Fohr-al a volán mögött. Ugyancsak a Top 10-ben zártak a Springfield-i versenyen is.
1948 a csapat első majdnem teljes szezonos éve, csak a szezonnyitó Arlington-i versenyt és a Pikes Peak-i hegymászást hagyták ki. Myron Fohr vezette ebben az évben is az autót. Indianapolis-ban és Langhorn-ban sikertelen kvalifikációt produkáltak. Viszont amikor elindultak. Csupán egy alkalommal nem végeztek a Top 5-ben. Szereztek két pole-t (a második Milwaukee 100 és Springfield) és két győzelmet; Milwaukee 200 és Springfield 100. A bajnokságot a második helyen zárták Ted Horn mögött.
1949-ben is kihagytak egy Arlington-i versenyt és Pikes Peak-et is. A szezon kiválóan indult, négy verseny, négy Top 5. Ebből két győzelem, Milwaukee és Trenton. A szezon hátralévő része viszont hullámvasút volt. Így Fohr ismét a második helyre kényszerült a bajnoki pontvadászatban Johnnie Parsons mögé.
1950-ben Forh kezdte a szezont Indianapolis-ban egy 11. hellyel a Marchese féle Bardhal Special autóval. A szezon során Fohr és Chuck Stevenson osztozott az autón. Fohr rendre sikertelen volt a kvalifikációk során, míg Stevenson rendre hozta az eredményeket. Hat versenyén négy Top 5 helyezést gyűjtött be. Stevenson a 8. helyen zárta a bajnoki évadot.
1951-ben már csak Chuck Stevenson ült az autóban. Nehéz szezon volt, mindössze két Top 5 helyezésre futotta.
1952-től visszavonták csapatukat az AAA Nemzeti Bajnokságtól.
A Midget Car versenyzést folytatták a következő években is. A saját maguk által gyártott kasztniba ekkor már Offenhauser motort építettek.
1950 és 1951-ben Tom Marchese-t választottak meg az Év Promóterének.
Testvérét, Tudy-t, 1967-ben veszítette el.

1978-ben beválasztották a Wisconsin Athletic Hall of Fame-be.