Memoriál versenyek. Tiszteletadás balesetben elhunyt versenyzők előtt.

George Robson Memorial
Az első hivatalos memoriál verseny az 1946-os Indy500 győztes George Robsonnak állított emléket. Ezt a versenyt a New York állambeli Goshen városának Good Time Park Speedway (dirt ovál) pályáján rendezték meg.
A 100 körös verseny az 1947-es bajnokság része volt. A versenyen természetesen a kor nagyágyúi vettek rész, a győztes Tony Bettenhausen, Ted Horn, Rex Mays, George Connor, Bill Holland, Duke Nalon és még lehetne sorolni.
A George Robson Memorial trófeát tehát Tony Bettenhausen hódította el, a 100 körös versenyből 92 kört vezetve, Murrell Belanger, Belanger Motors Special gépével.
A pole-ból Emil Andres indulhatott, ugyancsak egy Belanger Motors Special autóval. De nem okáig vezethette a mezőnyt, a 8. körben az autójának motorja a meghibásodás jeleit mutatta, így Tony Bettenhausen a 9. körben megelőzte csapattársát és a verseny további részében végig az első helyen vezetve intették le. Emil Andres a 14. körben állt ki a versenyből, a motor ekkorra adta meg magát véglegesen.
A következő években még több verseny közben elhunyt kiváló versenyzőnek az emlékversenyeivel is megismerkedünk.

Rex Mays Classic és Rex Mays 300
A következő emlékverseny a Rex Mays Classic volt, az 1940 és 1941-es bajnok emlékére, aki a Del-Mar-i versenyen bekövetkezett baleset következtében hunyt el 1949-ben.
A Rex Mays Classic versenyeket 1950-től egészen 1987-ig rendezték meg a Milwaukee Mile Speedway-en.
Az első két versenyen Tony Bettenhausen nyert, mindkétszer Murrel Belanger, Belanger Motors Special autójával.
A legsikeresebb versenyzők négy győzelemmel büszkélkedhettek, Roger Ward (1957, 1960, 1961 és 1963) és A. J. Foyt (1962, 1964, 1975 és 1979). Csapatok közül a Gilmore Racing volt a legjobb a maga három győzelmével, 1967,1975 és 1979.
A Rex Mays Classic verseny történetét három részre is bonthatjuk, 1950 és 1966 között 100 mérföldes versenykiírás volt. A versenytávot 1967-től megemelték 150 mérföldre, egészen 1983-ig. Majd 1984-ben már 200 mérföldes távot futottak a versenyzők Milwaukee-ban.
1950-és 1953 között dirt pálya volt Milwaukee, majd 1954-től paved (kövezett) borítást kapott.
1967 és 1969 között rendezték meg a Rex Mays 300 versenyeket a Riverside International Raceway-en.
Rex Mays Riverside-ban született. Ez az emlékverseny csak három szezont ért meg, de Dan Gurney és az Olsonite (Oscar Olson) csapat a három alkalomból kétszer tudta megnyerni a versenyt.
A Rex Mays Classic és Rex Mays 300 versenyeken az amerikai open-wheel versenyzés legjobbjai mérették meg magukat, csak pár név a győztesekről és csapataikról; Jack McGrath, Parnelli Jones, Mario és Michael Andretti, Bobby és Al Unser, Johnny Rutherford, Rick Mears, Tom Sneva, az Agajanian csapat, Team Penske, Belanger Motors, John S. Zink csapata, Bowes Seal Fast csapat, és még hosszan lehetne folytatni a sort.

Ted Horn Memorial és Ted Horn 100
Ted Horn az 1949-es évadzáró DuQuoin 100 versenyen szenvedett súlyos balesetet, majd kórházba szállítás után belehalt az elszenvedett sérülésekbe.
Korának egyik legjobb Big car és Sprint Car versenyzője volt. Saját csapatot irányított, Ted Horn Engineering (T.H.E.) néven.
Sorozatban három bajnoki címet szerzett (1946, 1947, 1948), ami egyedülálló volt. Előtte csak Louis Meyer jutott el három címig, de nem egymást követő szezonokban, 1928, 1929 és 1933.
1951-től a DuQuoin State Fairgrounds-i 1 mérföldes dirt pályán rendezték meg az emlékversenyeket kisebb-nagyobb kihagyásokkal egészen 1983-ig. A versenyeket 1951 és 1961, majd 1963 és 1970 között Ted Horn Memorial versenyként futották le. Majd 10 év kihagyás után visszatért, de ekkor 1981 és 1983 között már Ted Horn 100 nevet kapta meg.
A versenyek szankcionálását a USAC végezte, még a CART időszakban is, bár ekkor már nem tartozott bele a CART bajnoki szezonjába. A USAC Gold Crown Championship keretén belül rendezték meg 1981-1983 között.
A legsikeresebb versenyző A. J. Foyt volt a maga öt győzelmével, 1960, 1961, 1963, 1964 és 1967.
Két győzelmet a Bowes Seal Fast csapat autójával nyert, a többit a Sheraton-Thompson csapattal.
De nyert Ted Horn Memorial vagy Ted Horn 100 versenyt Tony Bettenhausen, Jimmy Bryan, Rodger Ward, Gery Bettenhausen, Sam Hanks, Al Unser és Mario Andretti is.

Bobby Ball Memorial
1953 január 4., Bobby Ball balesetet szenvedett a Los Angeles-i Carrell Speedway-en egy Midget car versenyen, a balesetben szörnyű fejsérüléseket szerzett. Kómában maradt, először az UCLA Medical Centerben, majd otthon Phoenixben látták el, de 14 hónappal később fertőzés következtében meghalt.
A Bobby Ball emlékversenyeket 1954-ben az A.A.A. hozta létre, kis szünet kivételével a ’70-es évek elején, egészen 1977-ig rendezték meg, 1956-tól már az USAC égisze alatt.
A verseny helyszíne a Phoenix Speedway volt, mivel Ball ezen városban született és hunyt is el.
Ez az emlékverseny is több részre bontható, 1954 és 1968 között Bobby Ball Memorial név alatt futott a verseny. A verseny távja 1963-ig 100 mérföldben volt meghatározva, majd 1964-től már 200 mérföldet kellet teljesíteni a versenyzőknek.
1969-ben átnevezték és Bobby Ball 200 lett a hivatalos neve.
1970-től a távot levették 150 mérföldre és a verseny neve is Bobby Ball 15-re változott. 1972 és 1975 között nem rendezték meg az emlékversenyt.
Az utolsó két év, amikor megrendezésre került, 1976 és 1977 volt.
A legtöbb győzelmet Jimmy Bryan és A. J. Foyt szerezte, mindketten 3-3 első hellyel büszkélkedhettek. Mario Andretti és Al Unser két-két győzelemig jutott.